Tájolás

Szöveg: Győrffy Ákos
Fotó: Földházi Árpád

Az idei utolsó – Hamvas Béla szép szavával – „aranynapok” egyikén tettünk kiadós sétát Kismaroson és környékén. A falu és a környező táj lelkét, a genius locit kerestük a vízparton, az öreg házak homlokzatán, a patak fényeiben.

Nem is tudom, hányszor baktattam át a vasúti felüljárón, amely szépnek még némi jóindulattal sem mondható, hasznosságához viszont nem fér kétség. Esztétikai hiányosságait azonban bőségesen ellensúlyozza a kilátás, amelyet a magasból élvezhetünk. Ellátni innen a túlparti Prédikálószékig és a Dobogó-kőig, és szépen látszik a Nagymaros fölötti Hegyes-tető is, nem beszélve a Duna menti mezők megunhatatlan távlatairól. Engem mindig rabul ejt valamiért a háztetők látványa is. A téli kora reggeleken füstölgő kémények a fokozhatatlan otthonosság érzetét keltik bennem. Ősztől tavaszig, amikor a fák lombtalanok, a Duna is idecsillog. A felüljáró tövében megbújó Hubertus kocsma sajnos évekkel ezelőtt bezárt, pedig kiváló végállomása volt a börzsönyi túráknak. Tekintélyes cserépkályhája mellett sokat ücsörögtem, vizes bakancsomat szárítottam a forró csempéken, miközben a hegyekből hozott képek és benyomások kavarogtak a fejemben. Ropogott a tűz, csillogott a bor a vastag falú poharakban, mint Hemingway legszebb novelláiban.

Nyári estéken néha még a hegyen is hallom a békák kórusát. A holtág felől jön a hangjuk. Ez a holtág a vad, az eredeti, a szabályozás előtti Duna maradványa. Nem is a maradványa, inkább az emléke. A számtalan kisebb nagyobb sziget jórészt eltűnt, igaz, a folyó ma is épít sóderzátonyokat, amelyek jó esetben tartósan megmaradnak. A kismarosi holtág valamikor egy szigetet ölelt körbe. Ez a sziget leginkább arról volt nevezetes, hogy nyaranta hosszú évekig errefelé ütöttek tanyát Baktay  Ervinék. A neves orientalista és író legendás indiántáboraihoz keresve sem találhatott volna tökéletesebb helyszínt. Az ártéri erdők és a vadvirágos mezők idilli atmoszférája egyrészt az érintetlen vadon illúzióját keltette, másrészt a fák mögött mégiscsak ott rejtőzött Kismaros, ahonnan alig egyórás vonatozásra esett Budapest. Baktay Ervinék rég eltűntek innen, de kenuik képe örökre a Duna tükrére íródott. A holtág vízi világa viszont itt maradt, és felidézi az érzékeny szemlélőnek azokat az időket, amikor a Duna még szabadon tekereghetett a maga rejtélyes útjain.

Kismaros régi arculata leginkább a vasútállomás alatti utca képében maradt meg, itt látható igazán, hogy milyen is lehetett a falu száz évvel ezelőtt. Az egymás mellett sorakozó régi pincék és présházak, a tornácos sváb épületek olyan időket idéznek meg, amikor még úgy tűnt, hogy a rend és a gyarapodás jegyében áll az élet, s mindez sokáig így is marad majd. Hát, nem maradt így, erről az idős kismarosiak sokat tudnának mesélni. A történelmi kataklizmák nem kerülték el ezt a vidéket sem, de a közismert sváb szorgalom és konokság erősebbnek bizonyult az egymást követő diktatúráknál. A pincék mélyén ma már nem pezseg az újbor, a szőlő is jórészt eltűnt a dűlőkből, noha mostanában mintha ismét éledezne a hajdani, szép emlékű dunakanyari borkészítés tradíciója. Egyszer jártam az utca egyik öreg présházának pincéjében. A dohos sötétség mélyén ott lapult a hajdani szüretek emléke, a szúette prés repedései őrizték a must illatát.

Az ártéri séták talán ősszel a leglátványosabbak, de ne legyünk igazságtalanok: ez a vidék minden évszakban a legszebb arcát mutatja. A holtágat kettévágó kőgáton átballagva már halljuk a Duna hullámait, noha a folyót még nem látjuk, eltakarják a hatalmasra nőtt nyárfák és a közvetlenül a parton álló, elképesztő gyökérzetüket a homokba mélyesztő fűzfák. A kismarosi partok egyik kincse a csend. Errefelé nincsenek vízparti büfék, nincs kiépített strand, egyszóval semmi olyasmi, ami megzavarná a szemlélődőt. Az ösvényeket járva elkalandozhatunk egészen a közeli zátonyokig, ahol nyaranta alacsony vízállásnál szinte a folyó közepéig besétálhatunk. A mostanában egyre ritkább kemény teleken a holtág és környéke korcsolyapályává változik. Mintha Bruegel téli látképei elevenednének meg ilyenkor. A tiszta őszi napokon a harangszó is messzebbre hallatszik. Itt, a vadvizek partján is tisztán hallani a kismarosi templom harangját, amire a szemközti Kisoroszi harangja felel. A templomtorony közelében található gólyafészek most üres, az ártér békatársadalma egy időre fellélegezhet.

A települések hagyományos középpontja mindig is a templom volt. A part menti síkságból kiemelkedő első dombvonulaton álló kismarosi templom a maga megejtő egyszerűségével rég a szívembe lopta magát. Semmi hivalkodó nincs benne, semmi látványos vagy különleges. Ez a templom a táj része, nem tolakszik, olyan egyszerű és tökéletes, mint egy öreg diófa. A falán látható márványtáblák őrzik a két világégésben elesett kismarosi férfiak emlékét, kertjében gyerekek játszanak a misék után. Ottjártunkkor találkoztunk ezzel a nénivel, aki valami földöntúli nyugalommal az arcán sütkérezett az aranyló októberi fényben. Mintha egyszerre a múltat és az örökkévalóságot hordozná a vonásaiban, egyszerre az idő kérlelhetetlen hömpölygését és a soha nem változó, égi időtlenséget. A templomkert csendjében üldögélő néni öntudatlanul is kifejezte ennek a tájnak a lényegét. Azt a lassúságot és finomságot, ami nélkül az élet üressé és céltalanná, a táj pedig sivárrá és halottá válik.
Ha a Duna felől nézünk Kismarosra, a látkép hátterét a Börzsöny fenséges vonulata határozza meg. A hegyek és az erdők szinte körbeveszik a falut, a távolabbi rengetegből patakok igyekeznek a folyó felé. Kismarost a Törökpatak szeli ketté, amely a Magas-Börzsöny tündérvilágának híreit hozza mindazoknak, akik értenek a szavaiból. A patak Kismaros egyik legszebb „épülete”, meghatározó tájképi eleme, nélküle sokkal szegényebbek lennénk. Hóolvadáskor és nyári zivatarok után úgy zúg, mint a Kárpátok vad, erős patakjai, ilyenkor otthon, bent a házban is hallom a hangját. Szinte nincs olyan nap, hogy ne sétálnék le a partjára. A patak világa külön univerzum a maga fényeivel és hangjaival, illataival. A köveken átbukó víz morajában órákra el lehet veszni, és talán ilyenkor tapasztaljuk meg az igazi Börzsönyt, ezt a titokzatos, egyszerre zord és árkádiai vidéket. Mert a patak hangjában minden benne van. Minden, ami volt, és ami még ránk vár

Hasonló tartalmak

Város a városban

A főváros látszólag olvasztótégelyként nyeli el Budafokot, a nagy múltú településrész mégsem hígul fel ebben a Budapestnek nevezett örvénylő masszában. Saját történelmére alapozva őrzi egyedi karakterét.

Csillagok a palackban

Hogyan lett a bácskai gazdálkodó fiából a dualizmus egyik legsikeresebb gyárosa és innovátora? Időutazásunk a boldog békeidőkbe és a Törley József alapította budafoki pezsgőgyár aranykorába repít.

A szőlőben dől el minden

Szentesi József húsz éve a régi magyar szőlőfajták feltámasztására tette fel az életét, most pedig olyan budai borfajta elkészítésén dolgozik, amelyet százharminc éve nem kóstolhatott senki.

Reprint történelem

Nagyapja saját kezével épített szeretett feleségének rózsavölgyi villát. Kelemen Eörs és családja nemcsak lakja, éli is ősei örökségét. Családi cégük, a Pytheas régi könyvek, régi életekhasonmás kiadásával foglalkozik.

Passzjáték apáról fiúra

A Budafoki MTE sikere nem csak a mostani nemzedéké, az elődök kitartása és hűsége nélkül ma talán csak az idős szurkolók emlékeiben élne a piros-fekete mezesek dicsőséges meséje.

Te már budafoki vagy!

Hozzá belépve nemcsak a testünk, de a lelkünk is jóllakik. A budafoki Wanot Maja Majecsko cukrászdájának első vendégei voltunk.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése