Térből megszülető hely

SZÖVEG: Dósa Papp Tamás
Fotó:
Hölvényi Kristóf

A szerző építész, a magyarországi szerves építészet egyik fiatal képviselője, Év háza 2020 pályázat családi ház kategóriájának különdíjasa

Az otthon egy hely. Helyes, ha nem csak fizikai helyre gondolunk. A szívünkben is tudunk helyet készíteni, magunk mellett másoknak is és Neki is. Ő ott van bennünk. Persze az rajtunk múlik, hogy milyen otthona vagyunk épp Neki. Vagy másoknak. Vagy magunknak.

Az én otthonom a kisfiam és a feleségem mellett van. Otthon vagyok még a hivatásomban, egy keresztény, európai és magyar kultúrában és a magyar társadalomban. Érdekes módon a fizikai otthonomhoz most nem kötődöm, mert ebből a szempontból nem vagyok a helyemen. De törekszem rá. Épp most is.

Úgy gondolom, hogy az „otthon vagyok” valósága a fenti aspektusok egyensúlyának drámája. Mi hozzuk létre. Mi küzdünk ezzel. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki egyik síkon sincsen otthon. A küzdelemben és a keresésben is otthon tudunk lenni. Sokan képesek harmóniában élni úgy, hogy nincsenek otthon egy-egy szempontból. Ha szétnézünk, túlnyomórészt ilyen példákat fogunk látni.

Építészként a fizikai, látható otthon létrehozásában segítek azoknak, akik megbíznak bennem, és megbízóim lesznek. Azt vallom, hogy a fizikai otthon sem elsősorban anyagból van, és nem is terekből, vagyis az anyag közrefogta ürességből, hanem helyekből, amelyek az otthon lévők és a vendégek rítusainak helyet adnak, helyet teremtenek. Ez nagyon személyre, családra szabott megközelítés. Hogy „szép” lesz az otthon, az valamiféle következmény.

Túl általános ez a jelen drámájában, ugye? Mesterem egy helyütt így fogalmazott: „A jelennél nincs semmi fontosabb, ha a jövőt nem hisszük másnak, mint ami, ha látjuk rajta szétszakítottságunk korlátait, azaz hogy magunk jövünk magunk elébe.” A nehézséget mindig a változás hozza – amit pedig a jelen hoz. Mi is változunk, fejlődési pályán vagyunk – akkor is, ha esetleg ezt átmenetileg tagadjuk –, és a környezetünk, a világ is változik körülöttünk. Ahogy fejlődünk, egyre komplexebb élethelyzetekkel birkózunk – jó esetben – meg.

A pandémia először is arra kért minket, hogy maradjunk otthon. Ez elviselhetetlenül nehéz lehetett azoknak, akik pillanatnyilag nem pontosan tudták, hogy az miben, kivel és hol van. Joggal bukkant fel a félelem, a biztonságérzet elvesztése, de olykor a reakcióink a legpusztítóbbak. Többen kifejezték az elmúlt időszakban (is), és szeretném én is megfogalmazni azt a rendszerelméletből ismert képet, amely nehezen kivédhető veszélyeket rejt magában. A rendszerek, de leszűkítve az egyén szintjére: bárki elveszítheti a stabilitását, ha a kialakult helyzetben nem képes irányító szerepben maradni, de erre mindenáron törekszik. Ilyenkor egyetlen lehetőség adódik: az egyén – az összeomlást elkerülendő – megpróbálja a helyzetét, a környezetét egy olyan korábbi állapotba visszakényszeríteni, olyan szintre visszaállítani, amelyben még irányítani tudta. Ha ezt mi tesszük, akkor újra otthonosabban érezzük majd magunkat (ami a változókat nézve persze átmenetinek jósolható), de ha a természetesen fejlődő környezetet alkotjuk éppen, és abban vagyunk otthon, akkor akaratunk ellenére, teljesen kiszolgáltatottan veszíthetjük el azt, mert a visszaállított állapotban még ott sem voltunk, vagy esetleg még meg sem születtünk.

Kívánom, hogy félelmeinket uralva vágyjunk, kérjünk, keressünk, találjunk, készítsünk, építsünk, teremtsünk, de ne túrjunk, feszítsünk, romboljunk… otthont.

Hasonló tartalmak

Nyissunk méhecskehotelt!

Orbán Zoltán környezetpedagógusként arra törekszik, hogy érdekessé, élményszerűvé tegye a témáit, így például a magányos méhek, a beporzók védelmét, ami szívügye.

A legőszintébb hangszer

„Minden mélységét és magasságát megtapasztaltam, és hiszem, így tudok önazonos lenni, hiteles maradni” – tekint vissza Paár Julianna a nyolc év óta bejárt útra, amely zeneterapeutává és szülővé érlelte.

Vissza a természetbe, gyerekek!

A Gál Judit által kidolgozott rousseau-i természetelvű nevelési program szerint működő ovikban a gyerekek alapfelszereléséhez tartozik a gumicsizma, az esőkabát és a bogárnéző.

Közösségi kocsmafoglalás

„Valódi kapcsolatba kerültünk a vendégeinkkel, és megerősítés volt, hogy egyre többen jöttek” – Pentz Csaba és Manka hűvösvölgyi Kifli és Kocsmáját törzsvendégek szeretete övezi.

A hónap embere – Hámori Máté

Hámori Máté karmester következetesen és eltántoríthatatlanul hisz benne, hogy a zene mint közösségi élmény mindenki számára megérthető, átérezhető.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése