Úton a táborhelyek között

Szöveg: Sterczer Hilda
Fotó:
Lékó Tamás

„Az embereket nem a tények teszik tönkre,
hanem a tényekről alkotott véleményük.” (Epiktétosz)

Mindenki vágyik arra, hogy kiderítse, milyen szuperképességek rejtőznek benne. Hátha valamiben különösen tehetséges, csak még nem fedezték fel. Többnek lenni annál, mint amit tudok magamról – nagyon csábító. De vajon mi az ára ennek?

„A véletlen Isten szava arra, amikor inkognitóban akar maradni” – állítólag egy Piedone-filmben hangzott el ez a mondat, amelyet anno a szülőfalum lelkésze idézett, és máig emlegetek. Mert mi más lehetne az, hogy a semmiből valaki elkezdjen túrázni, aztán hegyet mászni, és épp akkor legyen fenn azon az internetes társkereső oldalon, amikor Magyarország legeredményesebb és legismertebb hegymászója is, hogy pár vígjátékba illő mondat után találkozzanak?

Sterczer Hilda tanító, hegymászó, mentálhigiénés szakember, a gyerekek számára kidolgozott Hópárduc fejlesztő falmászás módszerének egyik megalkotója

Az önmeghaladás itt kezdődött, amikor Erőss Zsolttal találkoztam, s az ő személye és hatása kísért végig ezen a hosszú expedíción, amely halála után is tartott. Az a jó, hogy ezeket a lépéseket Isten mindig apránként adja. Először csak a Großglocknert, Ausztria legmagasabb csúcsát másztuk meg közösen. Aztán jött a többi hegy, és nem egészen egy év múlva már a Himalája. Az expedíció. A hegy magasabb, a hó mélyebb, a gleccserhasadék szélesebb volt, mint az Alpokban. Minden egyes akadálynál hol kevesebb, hol több erő kellett, hogy elhiggyem: ez is menni fog. Felmászok, továbbmegyek, átugrom. Akkor még nem sejtettem, hogy lehet annál nagyobb küzdelem is, mint megmászni egy nyolcezrest vagy akár két nyolcezrest egy expedíció alatt.

Hét évvel ezelőtt elvesztettem a férjemet, és ezzel minden addiginál nehezebb feladat előtt álltam: két kisgyerekkel egyedül maradva nem összeomlani. Ahogy az expedíciókon, itt se maradtam egyedül. Ahogy a hegyen Zsolt mutatta az irányt, és terelt a helyes út felé, úgy állt mellettem a gyászban Tapolyai Emőke pszichológus, és segített a feldolgozásban. Ez pedig nem más, mint megélni a fájdalom és a veszteség fokait, menni pontról pontra, épp, mint a hegyen. Egyik „táborhelytől” a másikig egyre bejáratottabb módon.

A hegymászásnál magam választottam a kihívást, a gyász viszont nem választás kérdése volt. Nem én akartam változni, a gyász alapjaimban rengetett meg. Az identitásom egy részét elvesztettem. Már nem voltam feleség, és tudtam, Zsolt halálával a hegymászó énem is még nagyobb távolságba került.

Minden, amit addig gondoltam az életről és Istenről, semmissé lett. El kellett fogadnom, hogy Zsolt nem jön vissza, és ezen semmi nem változtat. Se más vádolása, se önmagam vádolása, se Isten vádolása.

A hegymászó a csúcson van a legmesszebb az élettől, mert a hegyen nincs élet. Az össze­omlásban sincs élet. Ott maradni halál, akárcsak a hegyen maradni. Úgy gondolom, hogy elfogadni azt, ami van, amin nem tudunk változtatni, annak a kulcsa, hogy képesek vagyunk-e meghaladni önmagunkat.

Hasonló tartalmak

A világ nem olyan bonyolult

Csatlós Regina és párja tíz év pörgős budai élet után néhány esztendeje a pécselyi Hideg-hegyre, egy komfort nélküli jurtába költözött.

Otthon az időtlenségben

Gáspár János huszonegy év alatt több mint hetven vályogfalú házat épített fel. Az évezredes technológiát nem csupán alkalmazza, a mesterség alapjait tanítja is az érdeklődőknek.

Halaink apostola

A zamárdi Halas Karcsi büféje tulajdonosának, Csibrák Károlynak már-már küldetésévé vált a halfogyasztás népszerűsítése, és igyekszik megkedveltetni az édesvízi, lehetőleg magyar halakat.

Fenntartható hagyomány

„A természetes anyagoknak varázsuk van, és a kézzel készülő alkotásokba az ember belerakja a szívét-lelkét” – vallja Zsigmond Zsuzsa kéziszövő népi iparművész.

A hónap embere – Béres Sándor

Béres Sándor néprajzosból lett juhászra szép feladat vár: Böjte Csaba testvér gyerekeivel kell megszerettetnie azt az életformát, amelyet ő is él.

Utazni lassan

Az időt, a valódi, fizikai időt nem lehet felgyorsítani, és talán az életünk ritmusát sem lehet. Vagy ha mégis, nem nyerünk, hanem veszítünk vele.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése