Gótikus útnak és História-völgynek is nevezik a Borsodban található Bódva-völgyet, amely sok más látnivaló mellett középkori templomépítészetünk különleges szépségű és jelentőségű emlékeit rejti.
Kéktúrázóként az Aggteleki-karszt meghódítására készültem a pandémia második tavaszán, amikor a legjobb értelemben vett kulturális sokkhatásként ért a borsodi napfelkelte. Miskolcot elhagyva vezettem végig észak felé a Bódva-völgy Balaton-felvidékkel vetekedő topográfiai viszonyai közt, mikor belém nyilallt a felismerés: ilyen erőteljes történelmi atmoszférával még ez utóbbi, méltán népszerű országrész sem igen bír, hasonló hangulatokat keresve legközelebb a Szepességbe, a Partiumba vagy Erdélybe kell mennünk. Érdemes hát elutazni a turisztikailag, legfőképpen a kulturális turizmus szempontjából méltatlanul alulértékelt Borsodba: az itteni középkori templomok változatosságáról és az autentikus népi építészet hihetetlen gazdagságáról nem emlékezhetünk meg néhány szóban.
A múlt tavasszal kapott impulzusokat idén végül tettekre váltottam, és visszatértem, hogy felkeressem a Bódva-völgy különleges szépségű és jelentőségű középkori templomait. A mindössze száztíz kilométer hosszú Bódva folyó a Gömör–Szepesi-érchegységben ered, hogy kacskaringós utat megtéve Boldva község alatt torkolljon a Sajóba. Bár a folyóvölgyet a trianoni határ kettészeli, földrajzi szempontból és a történelmi emlékek tekintetében egységes egészként tudunk csak tekinteni rá. Mindamellett most az anyaországi látnivalókra fókuszáltam. Az általam meglátogatott templomok egymáshoz viszonyított közelségét jelzi, hogy a terület autóval akár egy nap alatt kényelmesen bejárható, ám igazi felfedezésükre, Árpád-kori és gótikus freskófestészetünk rejtett kincseinek megismerésére ennél mindenképp több időt érdemes szánni. Szigorú logisztika nélkül nekem sem működött volna a dolog: a lelkészekkel, parókiákkal, azok gondnokaival előzetesen egyeztettem, hogy az ajtókon is biztosan beléphessek. Utam során Boldva, Edelény, Szendrő, Szalonna, Tornaszentandrás, Rakacaszend, majd hazafelé Sajószentpéter középkori templomait jártam végig – a római katolikus tornaszentandrásin kívül mindegyik a reformátusok tulajdonában van.
Református templom │ Edelény
Református harangtorony │ Szendrő
Miközben átadtam magam a történelmi hangulatnak és a gyakorta nem túl hízelgő premisszákkal szemben számos elemében nagyon is szerethető borsodi rögvalóságnak, ambivalens érzések fogtak el: bizonyos templomok láthatóan jó állapotban vannak, nem egynek viszont mintha a lassú enyészet lenne a sorsa. Ami különösen érthetetlen akkor, amikor párjukat ritkító történelmi és kulturális emlékeinkről beszélünk, az állagmegóvás pedig nem pénz, pusztán elhatározás kérdése volna. Kevesen tudják például, hogy Boldva impozáns háromhajós református temploma és az egykor mellette álló bencés kolostor, amelynek ma már csak az alapjai láthatók, első írott nyelvemlékünk, a Halotti beszéd keletkezési helye. Délről érkezve, a falu főutcáján már messziről feltűnik a templom történelmi korokat idéző sziluettje, belépve pedig örömteli látni a folyamatos felújítások eredményeit. Ezután Edelény következett, ahol felkerestem a legrégebbi épületet, az 1300-as évek első felében épült református templomot, a késő gótika szerényen meghúzódó, szép példáját. Innen továbbállva Szendrőn, a lelkész invitálására a parókia kertjéből fotóztam a szépen helyreállított, négyzet alaprajzú, 15–16. században épült harangtornyot. Következő állomásom Szalonna község volt, központjában az Árpád-kori magyar templomépítészet egyik gyöngyszemével. A 11. századi rotundát később négyszögletes hajóval bővítették, így az eredeti körtemplom képezi a mai szentélyt. A falakon több évszázad freskófestészete tűnik fel, többek közt Antiokheiai Szent Margit vértanúságának 12–13. században festett története, a diadalíven pedig Szepesi András 15. században festett szentjei. A templom és a mellette álló, fagalériás barokk harangtorony határozott erdélyi és felvidéki élményeket hívhat elő a látogatókban.
Református templom és fa harangláb │ Szalonna
Miközben átadtam magam a történelmi hangulatnak és a gyakorta nem túl hízelgő premisszákkal szemben számos elemében nagyon is szerethető borsodi rögvalóságnak, ambivalens érzések fogtak el: bizonyos templomok láthatóan jó állapotban vannak, nem egynek viszont mintha a lassú enyészet lenne a sorsa. Ami különösen érthetetlen akkor, amikor párjukat ritkító történelmi és kulturális emlékeinkről beszélünk, az állagmegóvás pedig nem pénz, pusztán elhatározás kérdése volna. Kevesen tudják például, hogy Boldva impozáns háromhajós református temploma és az egykor mellette álló bencés kolostor, amelynek ma már csak az alapjai láthatók, első írott nyelvemlékünk, a Halotti beszéd keletkezési helye. Délről érkezve, a falu főutcáján már messziről feltűnik a templom történelmi korokat idéző sziluettje, belépve pedig örömteli látni a folyamatos felújítások eredményeit. Ezután Edelény következett, ahol felkerestem a legrégebbi épületet, az 1300-as évek első felében épült református templomot, a késő gótika szerényen meghúzódó, szép példáját. Innen továbbállva Szendrőn, a lelkész invitálására a parókia kertjéből fotóztam a szépen helyreállított, négyzet alaprajzú, 15–16. században épült harangtornyot. Következő állomásom Szalonna község volt, központjában az Árpád-kori magyar templomépítészet egyik gyöngyszemével. A 11. századi rotundát később négyszögletes hajóval bővítették, így az eredeti körtemplom képezi a mai szentélyt. A falakon több évszázad freskófestészete tűnik fel, többek közt Antiokheiai Szent Margit vértanúságának 12–13. században festett története, a diadalíven pedig Szepesi András 15. században festett szentjei. A templom és a mellette álló, fagalériás barokk harangtorony határozott erdélyi és felvidéki élményeket hívhat elő a látogatókban.
Szent András-plébániatemplom │ Tornaszentandrás
Református templom │ Rakacaszend
Református nagytemplom │ Sajószentpéter
Az Aggteleki-karszt távoli látványa fogadott Tornaszentandrás templomdombján. A hazánkban egyedülálló ikerszentélyes római katolikus templom az Árpád-korban betelepített, feltételezhetően cseh vagy német hospesek egykori jelenlétére utal, akik bányászattal foglalkoztak a környéken. A lenyűgöző középkori freskók Szent András mellett más apostolok, valamint Szent István és Szent László király alakját is megidézik. Rakacaszend református templomának méretes kulcsát a falu központjában lakó idős nénitől szereztem meg. Az évszázadok során többször átépített, zsindelytetős középkori templom dongaboltozatos szentélye ugyancsak középkori freskókat rejt; létezésükre egy villámcsapás hívta fel a figyelmet. Különleges, és az anyaországban ritkaságszámba megy a geometrikus mintákat követő festett famennyezet is, amelyet az 1600-as és az 1800-as években készítettek. Utamat a kívül hófehérre festett sajószentpéteri református nagytemplomnál fejeztem be. Itt a gótikus támpillérek és ablakok mellett a reneszánsz formavilág is felfedezhető – hasonló hangulatokat a középkori skandináv templomépítészetben láttam.
A Bódva-völgyet annak idején meglátni, értékeire rácsodálkozni egy pillanat műve volt. Az utazásom alatt meg is szerettem a vidéket – senkinek nem szabadna lehagyni a bakancslistájáról.
A csepeli Összetartozás Háza Trianon-emlékkiállítás nemcsak időrendben, több szempontból mutatja be Trianon okait és következményeit, de a tárlatot bejárva azt is megérhetjük mennyire átszőtte a kor mindennapjait a revíziós mozgalom, és miért fontos, hogy ma is emlékezzünk Trianon tragédiájára. Bondor-Varga Ildikó intézményvezetővel beszélgettünk.
Csák Anna férjével, Rakovszky Andrással 2017-ben hozta létre a Memoár Műhelyt, hogy segítsen a családoknak megőrizni a felmenők élettörténetét.
A több mint harminc éve pszichodráma-csoportokat vezető Nyáry Pétert arról kérdeztük, hogyan válhat erőforrássá a múlt.
Dombóvári János hegedűművész a Tállyán elhunyt hegedűvirtuóz és zeneszerző emlékének ápolására immár huszadik alkalommal rendezte meg a Lavotta-napok rendezvénysorozatát.
Az emlékekkel sokkal fukarabban kellene bánnunk, vigyázni rájuk, féltékenyen óvni őket, hogy sokáig, egész életünkben képesek legyenek őrizni számunkra a múlt újraélésének szépségét.
A premontreiek története Zsámbékon az ezerkétszázas évekre nyúlik vissza. Ma számos intézménnyel és két iskolával szolgálják a település közösségét. Az általános iskolának és a gimnáziumnak a Zichy-várkastély ad otthont. A zsámbéki falakat az építkezés szellemi-lelki motorjával, Holnapy Dénes Márton atyával jártuk körbe.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
