Nyissunk méhecskehotelt!
Orbán Zoltán környezetpedagógusként arra törekszik, hogy érdekessé, élményszerűvé tegye a témáit, így például a magányos méhek, a beporzók védelmét, ami szívügye.
A történetünk az ezredfordulóig nyúlik vissza, amikor összevonták Egerben az óvodákat, és kialakultak a körzetek, így a miénk, a felsővárosi is. Öt tagintézményünk van, köztük az 1952-ben épült Berva-völgyi óvoda a város szélén, nagyon szerencsés környezetben: gyalog tíz percre van az erdő és a patakpart. Nem véletlen, hogy éppen ott kezdődött el az a környezeti nevelési program, amelynek eredményeként az intézmény a városban eddig egyedüliként Örökös Zöld Óvoda címet kapott.
A kollégák úgy gondolták, kellene valami, ami még vonzóbbá teszi ezt a helyet a gyerekek és persze a minket választó szülők számára. Én már régóta felfedeztem magamnak Rousseau-t és azt, hogy az ő kétszázötven évvel ezelőtt a nevelésről megszületett gondolatai ma is mennyire korszerűek, a mondatai szinte szó szerint alkalmazhatók. Általában mindenki csak a „Vissza a természetbe!” gondolatát ismeri, azt már kevesen tudják, hogy ő ilyenkor nem csupán a külső környezetre, hanem a gyerek belső világára is gondol. És arra, hogy olyan pedagógiát válassz, amely a gyerek természetéhez közelít. Vettünk hát egy nagy levegőt, és 2017-ben itt, a Berva-völgyben Rousseau nyomán elindítottuk a természetelvű óvodai nevelést, ráépülve a már jól bejáratott zöldprogramra.
Gál Judit az öt tagóvodából álló egri Benedek Elek Óvoda vezetője, az Eszterházy Károly Egyetem Tanító- és Óvóképző Intézetének mesteroktatója, a rousseau-i természetelvű óvodai nevelési program kidolgozója
Az első lépésünk az volt, hogy száműztünk az oviból minden műanyagot, nálunk csak természetes anyagból készült játékok vannak, s folyamatosan gyűjtjük és felhasználjuk a terméseket, terményeket is. A szokásos egyenbútorokat nagyanyáink kredenceire cseréltük, a folyosón sem öltözőszekrénysor van, hanem mászófalas csúszda, taktilis érzékelőpálya, plafontól lógó kötelek sarazóedénykékkel és homokozók – ezzel is késztetve a gyerekeket a minél több mozgásra. A foglalkozások java része a természetben zajlik. Ha például a kolléga mesélni akar, azt kint a réten, az erdőben, a patak mellett teszi, időjárástól és évszaktól függetlenül – a gumicsizma, az esőkabát és a bogárnéző itt mindenkinek alapfelszerelés. Ott kint pedig nincs szükség másra, mint a közösen felvágott gyümölcsre-zöldségre vagy együtt megsütött kis cipócskákra az elemózsiáskosárban: egy vaddisznólábnyomból vagy egy furcsa göcsörtös ágból önmagában varázslatos történet kerekedhet.
A természet ráadásul mindig új arcát mutatja, nem fordulhat elő az, amit mostanában egyre többször látni, hogy hiába áll halomban a sok szuper játék körülöttük, a gyerekek hamar unatkozni kezdenek, és a jókedvű zsongásuk belső feszültséggé nő, aminek düh, hiszti és agresszió a vége. A kicsik nálunk megtanulják szabályozni magukat, hiszen a saját tempójukban fedezhetik fel a világot és azt, hogy bizony nincs szabadság szabályok nélkül – ha letapossuk a virágot, nem nő többé újra, ha ordítozunk, az állatka elszalad, ha nem vigyázunk a nagyítóra, legközelebb bizony nem lesz mivel meglesnünk a bogarakat. És bár a tudományos kontrollvizsgálatok még nem indultak el, már most látjuk, hogy jó úton járunk. A Berva-völgyi ovisok kitartóbbak, kreatívabbak társaiknál, gazdagabb a szókincsük. Bízunk benne, hogy a nálunk eltöltött néhány év nem múlik el nyomtalanul, felnőttként ugyanúgy védelmezni, tisztelni fogják a teremtett világot – benne embertársaikat is.
Orbán Zoltán környezetpedagógusként arra törekszik, hogy érdekessé, élményszerűvé tegye a témáit, így például a magányos méhek, a beporzók védelmét, ami szívügye.
„Minden mélységét és magasságát megtapasztaltam, és hiszem, így tudok önazonos lenni, hiteles maradni” – tekint vissza Paár Julianna a nyolc év óta bejárt útra, amely zeneterapeutává és szülővé érlelte.
„Valódi kapcsolatba kerültünk a vendégeinkkel, és megerősítés volt, hogy egyre többen jöttek” – Pentz Csaba és Manka hűvösvölgyi Kifli és Kocsmáját törzsvendégek szeretete övezi.
Mintha az ember és természet harmonikus egysége megbomlott volna. Eddig éltük a természetet, mostantól óvjuk, növekvő szorongással, hogy mégis elpusztul a kezünk között?
Hámori Máté karmester következetesen és eltántoríthatatlanul hisz benne, hogy a zene mint közösségi élmény mindenki számára megérthető, átérezhető.
Van egy mindennél sokkal fontosabb tanulnivaló: megbékélni a saját életünkkel. A járvány talán ebben is tanítómesterünk lesz. Megmutatja, hogy milyen törékeny is az életünk, de megmutatja azt is, mennyi érték és szépség rejlik benne, ha az ember képes a felismerésükre.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
