Újrateremtés? Tehát volt korábbi minta, amire támaszkodhattak?
Valóban működő családi gazdaságban egyikünk sem élt korábban. A családomban az utolsó gazdálkodó felmenőm és köztem három generáció kimaradt – mint olyan sokaknál Magyarországon. Apai dédapámnak, aki a Szigetközben élt, még a teljes életét a gazdaság töltötte ki, a nagyszüleimé viszont már klasszikus kuláksors volt, ami arra vezette őket, hogy gyermekeiket értelmiségi pályák felé tereljék – így lett apám Ybl-díjas építész. Édesanyám is a városi vonalat hozza, ő fővárosi polgárcsaládból származó gyógypedagógus. Gyerekként Budapesten éltem, de azért a szigetközi látogatásokkor láttam a gazdaság nyomait, hallottam a régi történeteket. Mivel a város és a vidék egyaránt jelen volt a felmenőim életében, nem egy olyan kötött létmódba születtem bele, amelyből ne láttam volna alternatívákat. Szabadon dönthettem arról, hol és hogyan szeretnék élni.
A hol kérdésre miért épp Pannonhalma lett a válasza?
Tudtam Pannonhalmáról, de semmi sem kötött a településhez. Aztán általános iskolás koromban az egyik unokatestvérem a gimnáziumi jelentkezés idején mondta, hogy Pannonhalmán fog felvételizni. Jóban voltunk, gondoltuk, poén lenne egy osztályba járni, így aztán én is jelentkeztem, és végül mindkettőnket felvettek. Semmi mély motiváció vagy szándék nem vezérelt. Így lettem bencés diák.
Ez együtt jár a fővárosból, a családból kiszakadással. Hogy emlékszik ezekre az évekre?
Őszintén szólva maga a gimnázium nekem nem volt meghatározó élmény. Nehéz a kettőt szétválasztani, de életem alakulására sokkal inkább az volt hatással, hogy itt éltem hat évig. Rengeteget jártuk a környéket, bicikliztünk, madarásztunk. Az enyém lett a hely.
Ez befolyásolta a pályaválasztását?
Érettségi után a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetébe jelentkeztem, aminek inkább családi okai voltak, de hogy ott mivel foglalkoztam, azt már a kamaszéveim határozták meg. Függetlenül attól, mit adtak meg egy kutatás témájának – talaj-, állattani felmérés vagy bármi más –, én valahogy mindig úgy igazítottam, hogy Pannonhalmáról és a környékéről írhassak. Ösztönösen ide nyúltam vissza. Az egyetem egyébként különösen átfogó tudást adott. Ebben az intézetben nem egy szakterülettel ismertettek meg mélységében, hanem látni engedték az összefüggéseket. Ez rendkívül fontos, hiszen a világ dolgait nem lehet önmagukban, az egésztől függetlenül szemlélni. A régiek ezt jól tudták, ebbe az egységbe születtek bele. A dédapám például parasztgazdaként értett a növényekhez, az állatokhoz, a gyógyításukhoz és még a gépekhez is. Ezt ma négy külön egyetemen oktatják. Mi megkaptuk ezt az integráló szemléletmódot, csak aztán kiderült, hogy ez a tudás egyszerűen nem értelmezhető a munkaerőpiacon.