A hónap embere – Laczkó Pető Mihály

Egy mezőkövesdi paraszt – válaszolta az idegenvezető az egri bazilikában, amikor az egyik külföldi turista ámuló tekintettel a kupola felé meredve megkérdezte, ki az a festő, aki képes ilyen nagyszerű kompozíciós érzékkel megfesteni János apostol apokalipszisét. Az eset 1995-ben történt. Tíz évvel az alkotó, Takács István halála után.

Egyszál magam – olvasom a kép címét Mezőkövesden, a Városi Galéria épületében berendezett Takács István-életműkiállításon. A magányos kukoricaszáron meg-megcsillan a téli napfény. Hajlottan bár, de ég felé tör, mellette társa megtörten, jégbe fagyva. A tárlatot Laczkó Pető Mihály mezőkövesdi festőművész mutatja be, a matyók híres huszadik századi festőjének legnagyobb ismerője, aki több mint három évtizede gyűjti, rendszerezi, restaurálja a mester hagyatékát. Munkája elismeréseként nemrég a Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehette át. A negyvenes években még ünnepelt, nemzetközileg is elismert Takács Istvánt hitvalló jelleme, templomfestő múltja miatt korábbi sikereivel és életművével egyetemben az ötvenes évektől kezdve nemhogy elfelejtik: letagadják, holott Szombathelytől Sátoraljaújhelyig közel háromszáz templomban dolgozott országszerte. „Az ellene zajló lejáratókampány ellenére, hihetetlen lelki viharok és megpróbáltatások árán, élete végéig óriási lelkesedéssel dolgozott tovább” – vezet be az olajkép mélyebb jelentéseibe az életmű gondozója.


Ima aratás előtt – A gatyás parasztemberek kezében a kaszanyelek az ég felé merednek. Ők kalapjukat levéve térdelnek, és alázatos mély hittel hálát adnak az az évi termésért, mielőtt megkezdenék az aratást. – Nem ez az egyetlen befejezetlen alkotása a mezőkövesdi születésű Laczkó Pető Mihálynak, aki bár személyesen nem ismerte Takács Istvánt, művei által olyan találkozásban volt része, amely már fiatal festőpalántaként is meghatározta az életét. 1985-ben harmadéves művészhallgatóként az örökös őt kérte fel a hagyaték gondozására. A fiatal festő mintegy belső parancsnak engedelmeskedve vágott bele az akkor kétévesre saccolt munkába, s hagyta, hogy saját műtermét városa legnagyobb festőjének szénrajzai, vázlatai és képei töltsék be. Takács István hat évtizeden átívelő pályáját, az egyházművészeti, népművészeti, néprajzi, képző- és iparművészeti különlegességeket bemutató, máig bővülő kiállítás azonban csak 2015 decemberében kapott végleges helyet és működési engedélyt szülővárosában.

Az addig tévesen minősített, feledésre ítélt életmű gondozásáért és bemutatásáért civilek kezdeményezésére vehette át Laczkó Pető Mihály a rangos kitüntetést. A díjazott Takács István életművének gondozása mellett a családjával alapított Életfa Alkotóközösségben ma is aktív, alkotó festőművész. S a főiskola műtermében elkezdett kép nemrég újra állványra került. Ideje aratni.

Szerző: Tábori Kálmán
Fotó: Erdélyi Gábor


 
 

További cikkek
Anziksz A Százados úti művésztelep

Gyerekkoromban sokszor bolyongtam egyedül ebben a szigetvilágban, a házak ablakainak behúzott függönyei mögé odaképzeltem a lakókat, akiket mind jól ismertem, hiszen itt nőttem fel, a budapesti Százados úti művésztelepen.

Életút Eszköz lehettem Isten kezében

Keresd a békét, és járj utána! – a tihanyi kiérdemesült perjeltől annyiszor hallottam ezt a Szent Benedek-i mondatot, hogy újabban azon kapom magam, ezt mantrázom, mint egy imát. Korzenszky Richárddal, a nemrég nyolcvanadik évébe lépő bencés szerzetessel a „megszentelt” életéről beszélgettünk.

Hívószó A hónap embere – Holló András

Egy tánctanár életében erősebb cezúrát aligha lehet elképzelni, mint hogy harminchét évesen kerekesszékbe kerül – Holló Andrást az újratervezés kényszere a hivatásától nem fosztotta meg.

Anziksz Asszonygyász ötvenhatban

Az 1956. december 4-ei asszonytüntetés a forradalom és szabadságharc szimbolikus lezárása volt. Sebestyén Mária véletlenszerűen került a menet élére, a rezsim azonban nem hagyta büntetlenül szerepvállalását.

Anziksz Brenner János

Egy képemen, amely most került elő a fiókból, decemberhez méltó, sűrű pelyhekben esik a hó. Szánkón csúszom le az emlékműdombról, apám vár a völgyben. Első önálló szánkózás, felhőtlennek tűnő gyerekkor, a történelemtől érintetlenül.

Műhely Azt mondja, nem megengedhető, és feljelent

Kukorelly Endrével beszélgettünk mesterekről és tanítványokról, elfogadott és nem megengedett beszédmódokról, az esztétikai és a politikailag motivált ítéletek összeütközéséről – meg persze az új kötetéről is, az Egy belga revolverről.