A hónap embere

Marco Rossi

Tábori Kálmán
Fotó: MTI Fotóbank

Két évvel ezelőtt, a Finnország elleni debütáló mérkőzésére készülve a következő posztot tette ki Facebook-oldalára Marco Rossi: „Szia, Nagypapa! Remélem, jól vagy. Ki tudja, milyen büszke leszel az unokádra, aki most a magyar válogatott szövetségi kapitánya… Igen, azé a Magyarországé, az aranycsapaté, amiről annyit meséltél. Ma elkezdődik ez az új kaland, és ha a lehető legjobban alakul, akkor pontosan tudom, kinek ajánljam a győzelmet! Ha így lesz, tudni fogom, hogy szurkoltál nekem. Szeretlek! És mindezt neked ajánlom!” Vesztett.

Ez volt zsinórban a hatodik mérkőzés, amelyen a magyar válogatott nyeretlen maradt. Ebből ötször veszített. Két év telt el, mióta csapatunk 1986 után újra Európa-bajnokság résztvevője volt. „Az éjjel soha nem érhet véget…” – úgy tűnt, egy különös álom volt csupán, amelyből lassan és fájdalmasan kezdünk felébredni, s úgy gondolni a magyar focira, mint régi legendára, amit generációnk egy újabb hőstettel gazdagított, de csak, hogy nekünk is legyen mit mesélni.

„Alig tudnék aludni éjszaka. Akkora felelősség” – nyilatkozta a korábban a Honvéddal magyar bajnoki címet nyerő olasz, amikor neve felreppent mint esélyes. Mielőtt kinevezték válogatottunk élére, Marco Rossi még nem vezetett nemzeti csapatot. Ilyen tekintetben tapasztalatlannak számított.

Ám ő a tűzhányók vidékéről érkezett. Pozzuoli, ahol feleségével és két gyermekével él, a Campi Flegrei vulkáni területen fekszik: gőz- és gázfelhők törnek fel a talajból, amelynek szintje folyamatosan süllyed és emelkedik. Azt mondják, az ottaniak megtanultak együtt élni az állandó veszélyhelyzettel. „Rugalmasság, új feltételekhez és a rendelkezésre álló játékoskerethez való alkalmazkodás képessége” – nevezte meg, mely tulajdonságok tehetik sikeressé a magyar kispadon. Azon, amely még Bernd Storck alól is kibillent, noha két évvel korábban az ő nevét skandálták a magyar szurkolók Marseille-ben.

A végletekig feszítették az idegeket, majd mintha íjból lőtték volna ki, a magyar térfélről megindult Szoboszlai, és a mérkőzés kilencvenkettedik percében húsz méterről, Halldórson kapujába bombázta a labdát. Marco Rossi nem ült a kispadon, amikor kvalifikáltuk magunkat a kontinenstornára. Koronavírus miatt otthonról küldött üzenetet: „Boldog vagyok.”

Joggal. Irányítása alatt tizenkét helyet lépett előre a magyar válogatott a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség világranglistáján. Ezzel 2020 legtöbbet fejlődő csapata lett, Rossi mester pedig a világ kilencedik legjobb szövetségi kapitánya. Igen, azon a Magyarországon: az aranycsapatén… Jöhet Németország, Franciaország, Portugália. Mindegyikük szövetségi kapitánya benne van a legjobb tízben.

Néhány hónap múlva új kaland kezdődik. Reméljük, a nagypapa szurkol az unokájának, mert még sokkal tartozik nekünk.

Meg kell tanulnia magyarul.

További cikkek
Műhely A zongora utolsó romantikusa

Angyalföldi cigányzenész családban született, csodagyerekként kilenc évesen már a Zeneakadémia hallgatója volt. A történelem sorsfordulói azonban nem kímélték a pályáját: volt hadifogoly, bányász a recski kényszermunkatáborban, bárzongorista a pesti éjszakában. Kivételes személyisége, állhatatossága, bámulatos élni akarása, tehetsége a legnehezebb élethelyzetekből is talpra állította. Száz éve született a romantikus zongorastílus egyik utolsó nagy képviselője, a világhírű zongoraművész Cziffra György.

A hely szelleme Az emberek bárkája

Egy évszázadokkal ezelőtt eltűnt mátrai falu helyén különös projektbe kezdett Földi Ádám és családja. A vendégházat és parasztgazdaságot üzemeltető Földiék mindennapi munkájukkal megmutatnák: nem lenne muszáj haszonelvűen élni. Ennek bizonyításához pedig keresve sem találhatnánk jobb kiindulópontot, mint Nógrád.

Anziksz BELSŐ TÁJAK - DAMJANICH

A széles, platánok és hársak szegélyezte utca, ahol élek, a budapesti Damjanich utca, ezen indulok fölfedezni azt, amit már ismerek.

Hívószó Nagyapám

Minden generáció elmulasztja, hogy a múltjukról kérdezze az öregjeit, és ezzel minden generáció visszavonhatatlanul elveszít egy részt az emlékek kincstárából. Minket sem fognak kérdezni, az utánunk jövőket sem, ennek ez a rendje.

A hely szelleme A felület mélysége

Egyiküket a színek, a tisztaság, a ragyogás, másikukat a fény, a tükröződés, a térrel való játék szeretete terelte az ötvösművészet felé, melyben végül önmagukat és egymást is megtalálták. Zoltán Győző és Kovács Erzsébet több mint négy évtizede nemcsak alkotó-, hanem életre szóló társak is.

Műhely Aki tubás akar lenni

Több mint száznyolcvan év után magyar újítás forradalmasítja a tuba használatát. Egy egyszerű kiegészítő szerkezet segítségével a tubaművész szabadon mozoghat a színpadon, szólistaként pedig nemcsak klasszikus zenei, de rocksztár is válhat belőle.