Otthon az időtlenségben

Lejegyezte: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Kováts Gábor

Nagyszüleim parasztházában nőttem fel, a vályogfalak között nyaranta hűvös, telente meleg volt, a páratartalom pedig mindig ideális. Tizenéves voltam, amikor szüleimmel elköltöztünk, az új házban száraz levegő, rekkenő nyarak és hideg telek vártak rám. Képtelen voltam megszokni, ezért elhatároztam, hogy a saját házamat természetes anyagokból fogom felépíteni. Amikor viszont erre sor kerülhetett volna, szembesülnöm kellett azzal, hogy a vályogfalépítés hagyományos népi mesterségét már szinte senki nem ismeri és gyakorolja. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően megismertem az egyik utolsó idős mestert, aki nemcsak megosztotta velem a vályogozás évszázados tudását és gyakorlati fortélyait, amiket még ő is az édesapjától tanult, hanem miután felépítettük a házam, felajánlotta, hogy dolgozzunk tovább együtt.

Gáspár János vályogfal­építő-mester

Nemcsak megtanultam egy évezredes mesterséget, de megmentettünk, sőt továbbgondoltunk egy majdnem elfeledett technológiát. Ennek immár huszonegy éve, azóta országszerte több mint hetven házat építettem meg, és több mint százhetvenet újítottam fel – száz-, sőt kétszáz éves épületeket is hoztunk már rendbe. Ezt az építkezési módot elődeink nagyon jól kitalálták, ráadásul a vályog rendkívül időtálló anyag, nem véletlen, hogy még ma is – jellemzően az autópálya-építések során – több ezer éves paticsfalú házak maradványait találják meg szerte az országban. A ma épülő otthonokat is áthatja egyfajta időtlenség: a vályogház már csak alapanyagai miatt is természetközeli életmódot jelent, és nagyon szép, letisztult lakótereket lehet kialakítani benne. 

Úgy látom, egyre nő az igény a természetes és hagyományos módszerekre. Az emberek felfedezték a népi építészet megoldásait, és visszatérnek a régi, jól bevált anyagokhoz. A vályogozás nagyszerűsége egyszerűségében is rejlik: olyan természetes összetevőket, anyagokat használunk, mint az agyag, a szalma és a víz. A szalma rendkívül szilárd, egy szálat is szinte lehetetlen eltépni. Ha magunk elé képzeljük, máris megértjük, miért olyan jó hőszigetelő és hőtartó tőle a vályog – a masszív, hatvancentis falak ezt a hatást csak fokozzák. A vályog élő, lélegző anyag, ha túl sok a pára, magába szívja, ha pedig száraz a levegő, kiengedi, ráadásul közben átszűri, megtisztítja. Az ember életének jelentős részét a házban tölti – nem mindegy, hogy milyen körülmények között.

Mindezeken túl is erős a kötődésünk ehhez az évezredes házépítési módszerhez, hiszen a vályogozás ősi magyar megoldás. Elődeink nemcsak értettek hozzá, de magától értetődőtt számukra az is, hogy maguk építették fel az otthonukat. Vályogostáborokat is tartok, folyamatosan növekvő létszámmal, a fiataloktól az idősekig minden korosztály szeretné elsajátítani a mesterséget. Rajtuk is azt látom, hogy nem pusztán egy újraéledő hagyományról van szó, hanem elemi igényük van az embereknek arra, hogy a kellő időt ráfordítva, saját kezükkel, természetes anyagokból hozzanak létre dolgokat.  

Hasonló tartalmak

A világ nem olyan bonyolult

Csatlós Regina és párja tíz év pörgős budai élet után néhány esztendeje a pécselyi Hideg-hegyre, egy komfort nélküli jurtába költözött.

Halaink apostola

A zamárdi Halas Karcsi büféje tulajdonosának, Csibrák Károlynak már-már küldetésévé vált a halfogyasztás népszerűsítése, és igyekszik megkedveltetni az édesvízi, lehetőleg magyar halakat.

Fenntartható hagyomány

„A természetes anyagoknak varázsuk van, és a kézzel készülő alkotásokba az ember belerakja a szívét-lelkét” – vallja Zsigmond Zsuzsa kéziszövő népi iparművész.

A hónap embere – Béres Sándor

Béres Sándor néprajzosból lett juhászra szép feladat vár: Böjte Csaba testvér gyerekeivel kell megszerettetnie azt az életformát, amelyet ő is él.

Utazni lassan

Az időt, a valódi, fizikai időt nem lehet felgyorsítani, és talán az életünk ritmusát sem lehet. Vagy ha mégis, nem nyerünk, hanem veszítünk vele.

Magadat adtad

„Gömbölyödő pocakok kosárlabdái, elsőtől hatodikig, hó hull, eső susog, szél nyargal, hőség fülled, fogy a lélegzet, vizesedik a boka, nézd, hogy forgolódik, ökle, hegyes kis könyöke, dünnyögj, dúdolj neki…” – Lackfi János írása az anyaságról.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése